A hozzáállás fontosabb a múltnál, a neveltetésnél, meg annál, amit mások gondolnak, mondanak, vagy tesznek.
Meghatározóbb, mint a megjelenés, a tehetség vagy a képzettség. A hozzáállás társaságot, egyházat vagy otthont teremthet, illetve rombolhat szét. A csodálatos az, hogy minden reggel határozhatunk afelől, hogy milyen lesz aznap a hozzáállásunk. A múltunkat nem befolyásolhatjuk, és nem változtathatunk azon sem, ahogy embertársaink viselkednek. A kikerülhetetlent sem tudjuk kikerülni. Csupán egy dolgot tehetünk: azon az egy húron játszunk, amink van- ez pedig a hozzáállás.
/Charles Swindoll/



Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.
Példázódás helyett példát mutatnék
Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék,
Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett babusgatásra összpontosítanék.
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről
és többet a szeretet hatalmáról.
                                          /Diane Loomans/

Kezedbe teszem a könyvet, hogy vezessen a sűrű ködben.

Kezedbe teszem az átlátszó kristályt, hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.

Kezedbe teszem a gyertyalángot, világíts annak aki bántott.

Kezedbe teszem a szőtt takarót, takard be az árván fázót.

Kezedbe teszem a fénylő kulcsot, hogy meleg legyen, és várjon az otthon.

Indulj hát, s hívd magaddal a gyermekeket, hogy kezükbe tehesd a szeretetet.

 

              
A műveltség megszerzéséhez három dologra van szükség: természeti adottságra, tanulásra és gyakorlásra.                                                     /Arisztotelész/


  Ingrid Sjöstrand: Van hozzá közöd?

Van hozzá közöd /mit csinálok? / És hogy mit gondolok?/
Van hozzá közöm /mit csinálsz? /És hogy mit gondolsz?/
Van közünk egymáshoz? / Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül itt él / épp most, / és akitől függ, /
hogy mi lesz a világból? / Van közünk egymáshoz? /
Talán igen.



Közmondás:
Két dolgot adhatunk gyermekeinknek:
gyökeret és szárnyakat.