Rég volt már, mikor egy különös formájú kavicsban, egy rozsdás kulcsban, vagy nagyszüleink "meséjében" kincset láttunk. A gyermeki rácsodálkozás elvesztett ajándékát és saját gyökereink felkutatását tűzte ki célul immár húsz esztendeje egy elhivatott pedagógus-csapat, Szanyi Mária helytörténész szárnyai alatt. Észrevenni a környezetünkben "kallódó" kincseket, megmenteni elődeink örökségét, továbbadni emlékezetüket, igazán nemes kaland. Iskolánk idén is bekapcsolódott a "Kincskereső" helytörténeti vetélkedőbe, melyet immár 20. alkalommal rendeztek meg Galántán, november 12-13. között. A kétnapos versenyen a felvidéki iskolák szinte teljes palettája képviseltette magát, Dunaszerdahelytől Nagyszelmencig. A szakmai zsűrinek idén 57 (10 perces) előadást kellett meghallgatnia és értékelnie. A Tamás Máté és Nagy Balázs alkotta páros "Kovácsi kincse" címmel mutatta be a kiskovácsvágásai vízi malom működését és felemelő történetét. A hallgatóság rácsodálkozott, milyen szakavatottan mutatták be diákjaink a víz erejének hasznosulását, a föld termésének, a gabonaszemeknek, bonyolult feldolgozását, valamint azt, ahogyan testet ölt a vidéki ember szorgalma, leleményessége és egy molnár-család elhivatottsága. A Lyócsa család tökélte el, megmentik örökségüket, és abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy maga a tulaj: Lyócsa Géza mutatta meg csapatunknak az ország egyetlen működő kendertörővel ellátott vízimalmának minden zegzugát. Küldetésünk azért volt sikeres, mert Géza bácsinak a malom nem vagyon, de kincs és életmű. Ifjaink előadása pedig az ő tárlatvezetésére épült, és aranysávos minősítést kapott. A buzitai csapat is kapott végezetül egy darabkát abból a nemzeti fonálból, melyet 6426 m hosszúságban fontak, majd 15 millió darabra szabdaltak. Felkötöttük, de a közös múlt láthatatlanul is összeköt bennünket.
Felhívás: Jutalomban részesül az a diákunk, aki elsőként fejti meg a nemzeti fonál jelentését. A megfejtést Nagy Gábor tanító bácsinak adhatod le, aki idén a kincsek keresését segítette