Vychovávajme veselo! - Neveljünk vidáman!

• • • Ha a gyerek rendetlen
    • Ha a gyerek húzza az időt
    • Ha a gyerek éjjel bepisil
    • Ha a gyerek elégedetlen külső adottságaival
    • Hogy a gyerek jó partner legyen
    • Ha a gyerek nem becsüli a játékait
    • Dackorszak
    • Sose mondjuk a gyereknek, hogy rossz!
    • HANGSÚLYOZZUK A JÓT ....hogy az maradjon emlékezetes
    • HAGYJUK A FELTÉTELEZÉSEKET ...ezek bántóak és bosszantóak lehetnek
    • NE TEGYÜNK MEGJEGYZÉSEKET A dühnek nincs szüksége visszhangra
    • NEM SZABAD MEGBÉLYEGEZNI Ez szíven üti az embert
    • VISELJÜK EL A KÉRDEZŐSKÖDÉST Aki nem kérdez, az buta marad
    • DERÍTSÜK KI AZ IGAZSÁGOT A látszat olykor csal
    • BESZÉLJÜNK MAGUNKRÓL ... hátha jobban megértintjük őt
    • JÁTÉKOS FEJLESZTÉS
    • RITKÁN EMELJÜK FEL A HANGUNKAT A hangnem a lényeg
    • A BÁNTÁS NEM MEGENGEDETT Ez nemcsak másokat bánt, hanem a szülőket is

• • • • NE TEGYÜNK MEGJEGYZÉSEKET A dühnek nincs szüksége visszhangra

      • NAGYON EGYSZERŰNEK HANGZIK, gyakran mégis elég nehéz megállni a szülőnek, hogy először lehetőleg egy szót se szóljon, amikor csemetéje akadékoskodni és szájalni kezd. Ha szitkozódik és hőbörög, először hallgassunk. Ha a kifakadással könnyít a dühén, vagy elmondja, mi dühítette fel ennyire, meghallgathatjuk, esetleg együtt érzőn hümmöghetünk, vagy rá is kérdezhetünk, hogy mi a baj.

        Azért olyan nehéz megállni, hogy ne fűzzünk hozzá valamit, mert egy felnőtt sok összefüggést egészen másképp lát, és nagyobb tudásával szívesen segítene. Az is lehet, hogy a hallottak arra ösztönzik,okulásképpen számoljon be a saját tapasztalatairól. Vagy éppen égnek áll tőlük a haja, és rá akar kontrázni. De előfordulhat, hogy félti a gyereket, és szeretné megóvni a veszélytől. Arról nem is szólva, hogy teljesítményorientált társadalomban élünk, amely azonnal ítéletet mond mindenről, és ez alól a szülő sem  nagyon tudja kivonni magát.

        A szülőnek a fentiek miatt is el lehet és el is kell mondania a véleményét a dolgokról, de csak mértékkel. Habár a családi élet lényegében az egymással folytatott párbeszédből táplálkozik, a gyereknek elsősorban mégis olyan személyre van szüksége, aki meghallgatja őt, és együtt érez vele minden gondjában, bajában, azok, akinek megnyílhat, és akiben megbízhat,

        Ezt azonban csak akkor teszi, ha tudja, hogy szabadon megnyilvánulhat – anélkül, hogy valaki rögtön bölcsen kioktatná. Ez különösen a dühös gyerekre igaz, aki csak meg akar könnyebbülni, a feszültséget akarja levezetni – visszhang nélkül.

        A nyolcéves Zsófi otthon dühöngött, és magán kívül volt, mert az iskolában egy másik gyerek „tiszta hülye”. Édesanyja fásult hangon kérdezte, hogy ezzel ő mit kezdjen. – Az ég világon semmit – felelte Zsófi. Egyszerűen csak ki akarom dühöngeni magam.