Vychovávajme veselo! - Neveljünk vidáman!

• • • Ha a gyerek rendetlen
    • Ha a gyerek húzza az időt
    • Ha a gyerek éjjel bepisil
    • Ha a gyerek elégedetlen külső adottságaival
    • Hogy a gyerek jó partner legyen
    • Ha a gyerek nem becsüli a játékait
    • Dackorszak
    • Sose mondjuk a gyereknek, hogy rossz!
    • HANGSÚLYOZZUK A JÓT ....hogy az maradjon emlékezetes
    • HAGYJUK A FELTÉTELEZÉSEKET ...ezek bántóak és bosszantóak lehetnek
    • NE TEGYÜNK MEGJEGYZÉSEKET A dühnek nincs szüksége visszhangra
    • NEM SZABAD MEGBÉLYEGEZNI Ez szíven üti az embert
    • VISELJÜK EL A KÉRDEZŐSKÖDÉST Aki nem kérdez, az buta marad
    • DERÍTSÜK KI AZ IGAZSÁGOT A látszat olykor csal
    • BESZÉLJÜNK MAGUNKRÓL ... hátha jobban megértintjük őt
    • JÁTÉKOS FEJLESZTÉS
    • RITKÁN EMELJÜK FEL A HANGUNKAT A hangnem a lényeg
    • A BÁNTÁS NEM MEGENGEDETT Ez nemcsak másokat bánt, hanem a szülőket is

• • • • DERÍTSÜK KI AZ IGAZSÁGOT A látszat olykor csal

      • ÖSSZETÖRT EGY JÁTÉK, könnyekben úszik a barátnő, az iskolatáskából eltűntek a ceruzák: ezek mindennapos helyzetek, amelyekben félő, hogy valamit ráfogunk a gyerekre (lásd a „Hagyjuk a feltételezéseket”).

        „Mit műveltél már megint?” vagy „Már megint elveszítettél valamit? – időnként túlságosan is gyorsan hagyja el ilyesmi a szülő száját. Az efféle mondtatok máris beskatulyázzák a gyermeket, ráadásul nem is használnak, hiszen ami megtörtént, az megtörtént.

        Sokkal jobb, ha kérdésekkel próbáljuk meg kideríteni az igazságot. Egyébként a szülői feltételezések nem feltétlenül felelnek meg a tényeknek. Ha az anyuka tárgyilagos hangon megkérdezi: „Hogyan ment tönkre a baba? , talán megtudja, hogy a nagymama lépett rá véletlenül. Az eltűnt ceruzák pedig korántsem vesztek el, csak valakinek kölcsön adták őket.

        Az olyan nehezen kideríthető helyzetekben, amelyeket indulatok, veszekedés vagy könnyek kísérnek, konkrét kérdések segíthetnek az igazság nyomára bukkanni. Ha nem kapunk választ arra a kérdésre, hogy „Miért dobálod szét a Lego – kockákat?” , vagy csemeténk csak annyit morog vissza, hogy „Mit tudom én!” , továbbgondolva az ügyet, rákérdezhetünk­­­­: „Mérges vagy, amiért nem mehetsz el úszni”? Erre talán könnyít a lelkén, ha visszakiabál egy csalódott „Képzeld, igen!” –t, vagy kiderül valami egészen más, például az, hogy akaratlanul is tettünk egy ügyetlen megjegyzést, amellyel megsértettük őt.