Vychovávajme veselo! - Neveljünk vidáman!

• • • Ha a gyerek rendetlen
    • Ha a gyerek húzza az időt
    • Ha a gyerek éjjel bepisil
    • Ha a gyerek elégedetlen külső adottságaival
    • Hogy a gyerek jó partner legyen
    • Ha a gyerek nem becsüli a játékait
    • Dackorszak
    • Sose mondjuk a gyereknek, hogy rossz!
    • HANGSÚLYOZZUK A JÓT ....hogy az maradjon emlékezetes
    • HAGYJUK A FELTÉTELEZÉSEKET ...ezek bántóak és bosszantóak lehetnek
    • NE TEGYÜNK MEGJEGYZÉSEKET A dühnek nincs szüksége visszhangra
    • NEM SZABAD MEGBÉLYEGEZNI Ez szíven üti az embert
    • VISELJÜK EL A KÉRDEZŐSKÖDÉST Aki nem kérdez, az buta marad
    • DERÍTSÜK KI AZ IGAZSÁGOT A látszat olykor csal
    • BESZÉLJÜNK MAGUNKRÓL ... hátha jobban megértintjük őt
    • JÁTÉKOS FEJLESZTÉS
    • RITKÁN EMELJÜK FEL A HANGUNKAT A hangnem a lényeg
    • A BÁNTÁS NEM MEGENGEDETT Ez nemcsak másokat bánt, hanem a szülőket is

• • • • RITKÁN EMELJÜK FEL A HANGUNKAT A hangnem a lényeg

      • HA A FIATALÚR elengedi a füle mellett, amit mondanak neki, vagy a kisasszony kötekedik, a szülők kiakadnak, és felemelik a hangjukat. Indulatunknak vagy tanácstalanságuknak magas decibelekkel adnak hangot. Ez érthető, viszont csak abban az esetben hatékony, ha a meglepetés erejével bír. Időnként egy-egy felcsattanás kizökkenheti a gyermeket abból, amit éppen tesz, vagy ahogyan viselkedik, jelezve: „Elég! Túl messzire mentél!” Az efféle kiabálás hatásos, ha azután a szülő normál hangerővel közli és viszi keresztül szándékát. Ezzel szemben igen káros szokás gyakran kiabálni a gyerekkel, aki előbb vagy utóbb hozzászokik a nagyobb hangerőhöz, ahogyan a forgalmas utcában lakók is úgy megszokják a kinti zajt, hogy idővel már észre sem veszik. A kiabáló szülők sem érnek el egy idő után semmit, csupán a hangulatot mérgezik. Igaz, hogy eleinte még minden alkalommal összerezzen a gyerek, de végül vagy megfélemlített és rezignált lesz, vagy dacosan visszahúzódik, mert a fülébe ordibált szavakat a személye elleni támadásnak és megaláztatásnak érzi. „Miért néz ki ez így? Hát ez elképesztő! Azonnal gyere ide, de csipkedd magad!” Egy ilyen szóáradat hatására a gyerek ösztönösen ellenkezni kezd, vagy önvédelemből elereszt mindent a füle mellett. Mindkettő megnehezíti a konstruktív párbeszédet és a megoldáskeresést.

        Sokkal többet ér, ha megőrizzük a nyugalmunkat, még ha valami nem is nagyon tetszik!

        Ezen kívül azt se feledjük, hogy anyu és apu példakép a gyerek számára. Ha a kiabálás a szokásos hangnem a családban, az óhatatlanul nyomot hagy a gyerekeken.

        Egy próbát megér, hogy a kritikus helyzetekben nem hangosak leszünk, hanem elhalkulunk : lehalkítjuk a hangunkat és lassan, szabatosan elmagyarázzuk gyermekünknek, hogy mit tegyen, vagy mit ne tegyen. A halk, nyugodt hang, egy ilyen feszült helyzetben meglepő. A „kis mihaszna” felfigyel rá, és megtanulja: „Ha anyu vagy apu így kezd beszélni, komoly dologról van szó”.

        A SZEBBIK HANGOT  VEDD  ELŐ!

        A SZOBAI HANGERŐ betartása komoly kihívást jelent egy gyereknek. A gyerekek hamar felpörögnek. Ilyenkor szüleikhez is gyakran fordulnak nagyobb hangerővel, hogy kérjenek vagy kérdezzenek valamit, árulkodjanak egy másik gyerekre, vagy elmeséljenek valamit. Ilyen alkalmakkor félő, hogy megbicsaklik a hang. Jobb, ha a felnőtt ez esetben nyugodt és fesztelen marad, és a szóáradat tartalmára eleinte ügyet sem vetve az kéri: „Légy szíves vedd elő a szebbik hangodat. Akkor érteni fogom, hogy mit mondasz.” Ebből láthatja a gyermek, hogy kiabálással nem ér célt. Ezenkívül azt is megérti, hogy a felnőtt bízik benne: megy ez neki jobban is.