Vychovávajme veselo! - Neveljünk vidáman!
- Ha a gyerek rendetlen
- Ha a gyerek húzza az időt
- Ha a gyerek éjjel bepisil
- Ha a gyerek elégedetlen külső adottságaival
- Hogy a gyerek jó partner legyen
- Ha a gyerek nem becsüli a játékait
- Dackorszak
- Sose mondjuk a gyereknek, hogy rossz!
- HANGSÚLYOZZUK A JÓT ....hogy az maradjon emlékezetes
- HAGYJUK A FELTÉTELEZÉSEKET ...ezek bántóak és bosszantóak lehetnek
- NE TEGYÜNK MEGJEGYZÉSEKET A dühnek nincs szüksége visszhangra
- NEM SZABAD MEGBÉLYEGEZNI Ez szíven üti az embert
- VISELJÜK EL A KÉRDEZŐSKÖDÉST Aki nem kérdez, az buta marad
- DERÍTSÜK KI AZ IGAZSÁGOT A látszat olykor csal
- BESZÉLJÜNK MAGUNKRÓL ... hátha jobban megértintjük őt
- JÁTÉKOS FEJLESZTÉS
- RITKÁN EMELJÜK FEL A HANGUNKAT A hangnem a lényeg
- A BÁNTÁS NEM MEGENGEDETT Ez nemcsak másokat bánt, hanem a szülőket is
NEM SZABAD MEGBÉLYEGEZNI Ez szíven üti az embert
HA A GYEREK A BESZÉLGETÉS SORÁN feltűnően indulatosan és elutasítóan reagál, előfordulhat, hogy olyan viselkedést vagy tulajdonságot feltételeztünk róla, amelyet egyáltalán nem érez magáénak: „Félős vagy” vagy „Elég sportszerűtlen vagy” vagy „Olyan csúnyán viselkedsz a testvéreddel!”
Bizonyára mi is ingerülten reagálnánk, ha ilyen jellemvonásokkal vádolnának minket. Képzeljük csak el, ha valaki kifigyelné, hogyan kapkodunk reggel a gyermekünkkel, és azt mondaná: „Eléggé ridegen bánik a gyerekkel!” Holott csak kivételesen kicsit keményebben nógattuk sietségre, hogy még időben odaérjünk az óvodába.
A feltételezgetést, különösen, ha valamilyen jellemvonására vonatkozik, a saját énje elleni támadásnak veszi az ember. Ezért sértődik meg és válik ingerültté. Ahelyett, hogy másokat leszólnánk (lásd a Hagyjuk a feltételezéseket), jobban tesszük, ha legfeljebb csak a saját észrevételünket és egyéni benyomásunkat közöljük. Például : „Ha csak a számtanpélda végeredményét írod le, de a levezetését nem, a tanár azt fogja gondolni, hogy lusta vagy.” Vagy: „Ismerlek ám, és tudom, hogy nyugodtan is tudsz ülni az asztalnál, anélkül, hogy a székeddel hintáznál.”
A 7 éves Réka anyukája egyszer bevallotta: „Régebben gyakran kérdeztem tőle, hogy megbolondultál?, de már tudom, hogy kár volt.” Bizony, kár, hiszen nincs is rosszabb egy gyereknek, mint az hinni, hogy a szülei semmire sem becsülik. A gyerekek nagyon hamar magukévá teszik a lebecsülő véleményeket, és utána azt hiszik, hogy tényleg „elment az eszük.
De az is eltávolítja a gyermeket önmagától, ha jobbat feltételezünk róla a valóságosnál. Ha azt mondjuk neki: „Hát igen, te annyira segítőkész vagy”, csak mert éppen arrébb tette a kávéscsészét, nem teszünk jót neki. Inkább mondjuk meg, hogy konkrétan mi tetszett a viselkedésében: „Szép volt tőled, hogy eltetted a csészét.”
Ahhoz, hogy erős, öntudatos személyiséggé fejlődjék, a gyereknek bíznia kell magában és a képességeiben. Ebben azzal segíthetjük őt, ha a valóságnak megfelelően értékeljük.